Egy hirtelen jött felindulásból tévedtem be a Nemzeti Táncszínház kistermébe. Délelőtt még fogalmam sem volt arról, hogy minden bizonnyal életem egyik legsokkolóbb táncelőadását fogom megnézni.
Hortáth Renátót, egy frissen diplomázott táncművészt, megfoszt az élet attól amire mindenét felrakta, hogy kiteljesedhessen mint előadóművész, és sikeres táncos legyen. A hirtelen bekövetkezett tragédiát, hogy válltól lefele teljesen lebénult, a darab természetesen, és őszintén meséli el. A néző így teljesen képet kap arról, hogy 4 óra leforgása alatt, hogyan omlik össze egy emberi élet.
A legelső kép a függöny széthúzása után, egy olyan erős látvány, ami örökre beleégett a tudatomba. A stroboszkóp lámpák tökéletes összhangban a zene ritmusával, megvilágítják az egyik főszereplőt, (Renátó: Földesi Milán) aki a táncával életre kelti a háttérben kellő sötétségben, és homályban lévő felvételt Renátóról. Már itt tudtam, hogy nem lesz egyszerű 70 percem. A bevezető szóló után, meglátni azt, akiről szól ez a darab, egészen hidegrázós élmény volt. Renátó látszólag teljesen nyugodtan, a helyzetét már elfogadva osztja meg velünk a történetét, ami a színpadon különböző táncbetétek formájában jelenik meg. Kifinomult artikulációval mesél, majd a hallottak azon nyomban meg is jelennek előttünk, mozgás formájában. Talán ennek az előadásnak nem is a tánc az erőssége. A mozdulatokat csupán segítségül hívja, hogy átadja azt a fájdalmat, és az idő múlásával elinduló megnyugvást ami ennek a produkciónak a lételeme. El lehetne abban mélyedni, hogy ki hol hibázott, vagy felejtette el a koreográfiát, de ha az ember teljesen át tud szellemülni, márpedig itt ez megtörténik, akkor ezek nem releváns dolgok. Olykor ugyan az én ízlésemnek túlságosan a számba adja a megoldást, és nem vet fel megválaszolatlan kérdéseket. Ez egy kerek egész. A zenét mesterien használja, ahogyan a fényeket is. Fantasztikus összképet látunk egész végig, tökéletes színészi játékkal. Ami ijesztő, hogy már már túl intim közelségből tekintünk bele az életének ennek a szakaszába.
A Testbe zárt Ima minden pillanatának mondanivalója van, amit egyszerűen képtelenség könnyek nélkül végignézni. Látni, és érezni kell, de nem mondom, hogy mindenkinek.
Ui.: A Testbe zárt Ima-át legközelebb Hódmezővásárhelyen lehet megtekinteni 2024.12.14.-én.