Kontakthof

Vajon van-e olyan előadás, ami megér közel 1200km utazást? Minden kétség nélkül mondhatom azt, hogy van. Egy Pina Bausch darab minden kilométert megér. 

Pina Bausch német moderntánc-koreográfus, valamint a táncszínháznak, mint műfajnak a megalapítója. Egy korszakos zseni.  Az összes művének központi témája a női és férfi kapcsolatok analizálása, megértése és bemutatása. Egy koreográfia megnézése után is bátran merem azt mondani, hogy olyan sokrétű és színes a gondolkodásmódja, hogy hiába az egy központi téma, minden darabjának más a mondanivalója. 

A Kontakthof olyan három órát adott, ami az egész életemre hatással lesz. Mély és komoly témákat feszeget, amiket pár mozdulatban, szóban vagy egy-két percben lehetetlenség bemutatni. 1978-ban mutatták be, és a mai napig műsoron van. Talán már ez elmond mindent. Kifejezetten nehéz nézni. Őszintén szólva voltak olyan momentumok, amiket helyenként unalmasnak találtam. És mégis, mintha direkt lett volna ilyen hosszú. Mintha pontosan az lett volna a cél, hogy az elnyújtott jelenetekben a néző átélje az adott témában szereplő karakter szenvedését. Ne csak az előadás nézése közben, hanem a következő órákban, de még inkább napokban. És ha innen közelítem meg a hosszúságát a darabnak, akkor teljesen értem a végtelennek tűnő jelenetsorokat, hiszen egy nő kiszolgáltatottságát, vagy az önmarcangolást képtelenség volna fél percben színpadra vinni. 

A koreográfusnő ezen darabja nem csak egy táncelőadás. Zseniális, hogy Pina Bausch, hogyan hat az emberre. Mind a mozdulatokkal, mind verbálisan, és nem utolsó sorban, a táncosok színészi játékával, olyan összhatást ért el, amit lenyűgöző volt átélni. Nem az számított, hogy megértettem-e a németül, franciául, vagy spanyolul elhangzottakat, mert a nyelvi hiányosságom miatt, erre esélyem sem volt. Egyszerűen nem ez volt a fontos. 

Felüdülés volt látni, hogy van olyan előadás, ahol nem a díszlettel és az extrábbnál extrább fényekkel szeretné az alkotó lenyűgözni a közönséget. Úgy érzem itt is ki kell emelnem, hogy 78-ban volt a bemutató! A nagy fehér falak tökéletesen megadták azt a szocialista kisvárosi művelődési ház nyomott hangulatát, aminél jobb díszletet ehhez a darabhoz el sem tudtam volna képzelni. 

Az első felvonás után igen nehezen álltam fel a székből. A büfé előtt csak keringtem, áradtam a tömeggel, és enyhe félelem volt bennem, hogy a második felvonás következő órája mit tartogat még. Minden várakozásomat felülmúlta a Kontakthof. Olyan lelki megterheléssel, és összeroppanással jöttem ki a színházból, amit sohase gondoltam volna és szívem szerint azonnal visszaültem volna a helyemre, hogy újra és újra nézhessem a darabot, hogy megértsek minden apró részletet.